Mint a film címe mutatja, itt egy tinédzserlány kalandjairól lesz szó, ráadásul nem is akármilyenekről, hanem éppenséggel egy amerikai tizenéves lány csetlés-botlásáról a konzervatív angol felső tízezer közegében. Abból a célból, hogy eléggé trendi és mai legyen a film, egy olyan 17 éves színésznő-palántát szereztek be főszereplőnőnek, aki nagyon hasonlít a tiniénekesnő-sztárra, Avril Lavigne-re, illetve még annyit tettek az alkotók, hogy egy ismert Christina Aguilera-szám címét vették kölcsön a film címéhez. Amúgy pedig eléggé a kiszámíthatóság mezsgyéjén haladunk a történettel, bár az is igaz, hogy valószínűleg nem az eredetiség, hanem a romantikus szórakoztatás volt a cél.

Daphne (Amanda Bynes) egy beindult amerikai tini, aki szabadidejében az énekesnő anyjával (Libby/Kelly Preston, vagyis Mrs. John Travolta) együtt esküvőkön dolgozik. Ezeknek az esküvőknek van egy érzékeny pontjuk Daphne számára, éspedig a menyasszony és apja közös tánca, ami az apa nélkül felnőtt lánynak minden egyes alkalommal megfájdítja a szívét.
Egy igazi romantikus filmről van szó, és erre már az első jelenetekben fény derül, még mielőtt hősnőnk elindulna Angliába, hogy megkeresse az apját. Az apát ki más is játszhatná, mint a nagyon brit Colin Firth, alias Mark Darcy a Bridget Jones-ból. Az ő kiválasztása azért is volt jó casting-fogás, mert Firth nemcsak korban megfelelő az apa-szerepre, hanem a kimért és választékos brit stílusa, illetve hanghordozása is predesztinálja a politikus papa karakterére.

A történet egy 1958-as film újrafeldolgozása, az akkori verzió a "The Reluctant Debutante" (kb. A rakoncátlan kishölgy) cím alatt futott, és az is egy lány apakereséséről szólt. A mostani feldolgozás sikeresen lehántotta magáról a régi sztori ódivatúságát, és egy jó egyensúlyérzékkel összeállított romantikus tinifilmet kaptunk az alkotóktól.
Daphne az egyik esküvőn megelégeli a sok-sok apa-lánya táncot, és úgy dönt, elindul Londonba, ahol a soha-nem-látott apja él. Az apa, Henry Dashwood (Colin Firth) a londoni konzervatív körök megbecsült alakja, és éppen egy házasság előtt áll a kör egyik sokat nyomulós boszorkányával. Ez a leendő menyasszony, illetve az ő tinilánya lesznek az igazi mesebeli figurák a filmben, Glynnis és Clarissa Payne (Anna Chancellor és Christina Cole) a gonosz mostoha és gonosz mostohatestvér mintha egy Erich Kastner-könyvből lépnének ki, annyira tipikusak. De persze nem kell féltenünk hősnőnket, mert a forgatókönyvnek köszönhetően hamar feltalálja magát Angliában, az apjánál, és úgy általában, sőt, menet közben még egy nagyon aranyos fiúbarátot, Ian (Oliver James) is beújít magának. A történet tehát szépen halad a maga romantikus útján, vannak közben helyes kis videoklip-szerű betétek, amik Daphne szép napjairól szólnak (egy délután Ian-nal, egy séta a papával), és persze hamar elérkezünk az ún. "főkonfliktushoz" is, ami egy rendesen megírt megoldást kap a végén.

Tulajdonképpen minden eléggé jó működik ebben a filmben, még keresve is nehezen találnánk benne igazi hibát, sőt, valóban egy jó ritmusú és érdekes lányregényt láttunk megvalósulni a filmvásznon. Csak azok a nézők nem lesznek vevőek Daphne történetére, akiknek fóbiájuk van a romantikus filmektől, de azok, akiknek nincs ilyenjük, ők bizonyára jól fognak szórakozni az amerikai tini londoni kalandján. Nagyon romantikus, nagyon tinis, de ezek nem válnak kárára, sőt. Szeretnivaló film, nemcsak tizenéveseknek.